Üdv AnagyLevinnél Kedves Olvasgató!
A mai mese a kenyérről fog szólni. Gyerekek, gyertek ide, üljetek le körém, és hallgassátok... -mondta a híres költőbácsi... Az úgy volt, hogy a párom kapott egy emilt. Nincs is ebben semmi különös, hisz kisbetűs emilek ezrei, százezrei, és milliói repkednek másodpercenként a fejünk felett láthatatlanul és neszmentesen az éterben, valamint préselik át magukat a számítógéped csatlakozó drótjain keresztül, hogy te elolvashassad, mi történt a hétvégén a barátaiddal, és milyen akciót hirdet éppen a "legkisebbisszámít", vagy hogyan találd meg az igazit, de arról is olvashatsz, hogy miként gondolkodik a főnököd a múlt havi teljesítményedről... Vagyis addig nincs nagyobb baj, míg valaki nem egy NAGYBETŰS EMILT próbál meg elküldeni ezen a nyamvadtul vékonyka kis deróton keresztül, hisz akkor szegény Emil már közvetlen a feladása pillanatában megsérülne, méghozzá a közepesnél lényegesen jobban... Most gondolj csak bele, bármennyire kicsi is az a Nagybetűs Emil, mekkorka a drót, ami a számítógépedbe bevezeti az internetet...?
Nos, ezen mélyenszántó és magasröptű, ám ennek ellenére könnyed bevezető után, engedjétek meg, hogy páromnak Ildinek ajánljam eme írásomat, cserébe és hálám jeléül, amiért jócskán több mint húsz éve elviseli minden baromságom, azaz most éppen a blogírást. Tehát ott tartottam, hogy Ildi kapott egy emilt, melyben egy "tökéletes kenyér" receptjére mutató link szerepelt. Szerintem nála ott kezdődött a blogolvasás, és jóval később ebből nőtte ki magát a
http://kenyerleso.blogspot.com/ , ami az Ő önmegvalósítása, és ezek az általam a virtuális palatáblára karistolt szösszenetek is.
Ildi imád enni, bár csak 53 kiló, így ez nem látszik rajta, de legszívesebben minden kajámba beleenne, és hogy erről leszoktassam, nem volt elég 20 év sem... Ugyanis én úgy eszek, mint a kutyám TDi, aki gyakorlatilag belélegzi a kaját. Még gyerekkutya, szerintem csak ezért nem morog, de a testbeszéde az már megvan, és mindig úgy fordul a tálja felé, hogy lehetőleg a tál és a látogató között ott legyen ő maga, védelmezendő szegény, ártatlanul meghurcolt kutyatápot. Valahogy én is így vagyok ezzel. Ha például egy étteremben kérek valamit, akkor nem akarom megkóstolni az asztalnál ülő összes ismerősöm kajáját, cserébe nem is adok az enyémből, hiszen azért kértem azt, ami előttem van, mert pont azt akarom megenni. Ez örök vita közöttünk, szerinte ugyanis én ezt nem érthetem, szerintem meg Ő nem ért engem, de ezt már Karinthy is megírta. "A nő és a férfi soha nem érti meg egymást, mindkettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit..."
Egyszóval nem nagyon lehet gerillamódszerekkel sem belepiszkálni a tányéromba, mert nem engedem, sőt én, Td kutyámmal ellentétben morgok is...
De nézzük meg még egyszer azt a bizonyos linket. Kenyérrecept. Hú az anyját, él még olyan öreganyó, aki kenyeret süt? Ebben a felgyorsult világban? Kézzel? És nem is kenyérsütő gépben? Mi? Kézzel dagasztva? Na azt aztán nem... Pedig DE! És a házibulik sztárjává avatott kenyér ezennel, elindult hódító útján. Mikor rájöttünk, hogy mennyire egyszerű, és az elképzeléseinkhez képest milyen minimális időráfordítás kell hozzá, hónapokon keresztül csak ezt sütöttük, mígnem Kisluli leányom el nem kezdett könyörögni, hogy végre vegyünk már "bolti" kenyeret, mert ő konkrétan megunta a házikenyeret. Tehát had osszam meg akkor Veled a Titkot:
Végy egy konyhai mérleget, fél kiló lisztet - lehetőleg BL 80 kenyérlisztet - mérj ki, tégy bele egy teáskanál sót, 1,5-2 gramm élesztőt, ez lehet akár fél zacsi szárított élesztő is, picit kevesebb mint 4 deci vizet, keverd össze... várjál, most jön a neheze, hagyd pihenni legalább 12 órát. Ebben a tizenkét órában elolvashatsz egy jó könyvet, vagy sörözhetsz a barátaiddal, esetleg kétszer is elviheted a kutyádat sétálni, ugyanis a tészta autodidaktív módon teljesen egyedül meg fog kelni. Ha eltelt ez a kellemes 12 óra, fogj egy "jénai" tálat, passzolom, hogy ezt még minek hívhatják, de a mi tájegységünkön így hívják a tűzálló üvegedényeket, és melegítsd fel kb. 15-20 perc alatt légkeveréses sütőben 200- nem légkeverősben 220 fokra, addig míg ez megtörténik, dolgozd át még egyszer a szépen megkelt tésztát egy maréknyi lisztet szórva reá. Picit össze fog esni, de ne ijedj meg, egyrészt a sütő előmelegítése során felszálló hőt, és időt felhasználva, az átkevert tésztád tovább kel majd, ezzel szép buborékos kenyeret eredményezve. A kenyérke, mert azért kenyérnek még nem merném nevezni, a világ legfinomabb kenyere lesz, vastag ropogós héjjal, illatos finom belsővel...
Ha egyszer megsütöd, hidd el legközelebb a barátaid csak azért akarnak majd hozzád vendégségbe jönni, hogy újra ehessenek belőle. Van pár mutáns változata is, amit már én találtam ki, de mivel nem vagyok egy "irigy kutya", megosztom veled. Ha a liszt kimérésekor csak 40-45 dekagramm lisztet mérsz, ellenben kipótolod ezt valami más liszthez hasonlatos anyaggal, és itt jön a csavar, például búzadarával, akkor egy kicsit más jellegű kenyérke fog kikandikálni a fedő alól. Jaj ezt majdnem elfeledtem, ugyanis az első 30 percet fedő alatt süssed, majd vedd vissza picit a hőfokot, és hagyjad még fedő nélküli üzemmódban 10-15 percig a sütőben, hogy a cipó kívülről is jól nézzen ki.
Ez a kiegészítő anyag lehet akár búzatöret, zabpehely, vagy teljes kiőrlésű, általam barnalisztnek titulált por. De remekül alkalmazható korunk új felfedezettje a tönköly búzaliszt is!
Van erről egy fotóm is, mindjárt keresem, addig kérlek nézz körül a kamrában minden hozzávalód rendelkezésre áll-e...
Na, minden megvan? Akkor hajrá! Aztán a hétvégén sütött kacsa zsírját kend reá, pár lilahagyma karikát rá, és kész az uzsi...
Jó étvágyat Kedves olvasgatóm, jó étvágyat...
Következő receptünkben ezért aztán egyiket sem használjuk fel, annál inkább daráljunk, avagy daráltassun le egy fél kiló, na jó 3 főre főzünk, tehát legyen hatvan deka csirke és/vagy pulykamellet (perverzebb élvezetekre vágyók keverhetik a borjúhúst sertéshússal felesbe, cserébe ezt egy picit tovább kell majd sütni), kapjunk ki a hűtőből egy egész tojást, vágjunk nagyon apróra két fej hagymát, dobjunk az egész trutyiba két-három evőkanálnyi zsemlemorzsát (a konzisztenciájától függően, csak annyit hogy összeálljon), ha van otthon oregano, akkor azt ("öreganyó"? Az meg mi a fészkes fene? - kérdezi a már korábban említett rajzfilm idősödő szereplője...), egy picinyke kávéskanálnyi piros paprikát, és a végén még a KVskanálnyi só előtt, egy pár csepp szójaszószt. Ezt az egészet gyúrjuk össze egy masszává, közben egy serpenyőbe öntsünk vérmérsékletünk szerinti olajat (tisztán olíva-olajjal nem, inkább csak napraforgó-olajjal felesben keverve ajánlom a sütést), háromnegyedes lángon, vagy elektromos cuccokon hatos-hetes fokozat környékén süssük a kézzel formatált enyhén laposka pogácsákat egészen addig, míg a kívánt színhatást el nem érjük...
