Összes oldalmegjelenítés

2011. november 27., vasárnap

8. A Nagy Levin szelleme visszatér, azaz fasírt a nagy "kihagyás" után

Üdvözöllek Kedves Olvasgató, mindjárt az elején az elnézésedet kell kérnem, hisz nagyon elhanyagoltam a konyhát mostanában... De örömmel jelentem, a Nagy Levin Tanítványa visszatért!
Kezdjük ott, hogy a mai világ mennyire felgyorsult. Hát annyira, hogy néhányan ki is potyognak belőle. Na én "fasírt"-ba kerültem a cégemmel, és hogy ezt a kiesést megakadályozzam, sürgősen munkahelyet váltottam... és ez láthatóan jobban elhúzódott, mint bárki gondolná. Ez, és csakis ez az oka, hogy a konyhába szorult, kényszerült, vagy egyszerűen csak főzni imádó sorstársaimat kissé elhanyagoltam az elmúlt pár hónapban.
Szóval a felgyorsult világ pörgése sokszor arra kényszerít minket, hogy előre legyártott ételekkel rontsunk a saját nehezen megszerzett, és még nehezebben megtartható egészségünket. Így azt gondolom egyre nagyobb jelentősége van a természetes alapanyagokból készült étkeknek... De mik is ezek? Az Atlantisz című rajzfilmremek egyik méltán népszerű szereplője szerint négy alapvető élelmiszer van, ezek pedig a következők: bab, sonka, whiskey, és zsír...
Következő receptünkben ezért aztán egyiket sem használjuk fel, annál inkább daráljunk, avagy daráltassun le egy fél kiló, na jó 3 főre főzünk, tehát legyen hatvan deka csirke és/vagy pulykamellet (perverzebb élvezetekre vágyók keverhetik a borjúhúst sertéshússal felesbe, cserébe ezt egy picit tovább kell majd sütni), kapjunk ki a hűtőből egy egész tojást, vágjunk nagyon apróra két fej hagymát, dobjunk az egész trutyiba két-három evőkanálnyi zsemlemorzsát (a konzisztenciájától függően, csak annyit hogy összeálljon), ha van otthon oregano, akkor azt ("öreganyó"? Az meg mi a fészkes fene? - kérdezi a már korábban említett rajzfilm idősödő szereplője...), egy picinyke kávéskanálnyi piros paprikát, és a végén még a KVskanálnyi só előtt, egy pár csepp szójaszószt. Ezt az egészet gyúrjuk össze egy masszává, közben egy serpenyőbe öntsünk vérmérsékletünk szerinti olajat (tisztán olíva-olajjal nem, inkább csak napraforgó-olajjal felesben keverve ajánlom a sütést), háromnegyedes lángon, vagy elektromos cuccokon hatos-hetes fokozat környékén süssük a kézzel formatált enyhén laposka pogácsákat egészen addig, míg a kívánt színhatást el nem érjük...
Köretnek borsófőzeléket ajánlok, mert ez a húspogi annyira finom lesz, hogy még a gyerekek is megeszik hozzá a főzeléket, de ennek az elkészítése már egy másik fejezet témája...
Remélem segítettem ezzel a roppant egyszerű kajával minden konyhatündérként repkedő kezdő apukának, vagy párja válláról a főzés nehéz "majmát" levenni kívánó Don Juan-nak...
Így hát búcsúzom Kedves Olvasgató, orrövoárrr, áúfvíderzééén, csüssz, bály-bály... :-)

2011. március 11., péntek

7. Á fránsziá konhá réméké, a'lá nagyLevin...

Üdvözöllek újra a gaszromágia kétes magasságú csúcsain Kedves Olvasgatóm!
Mai különlegességünk, egy olyan ritkaság, amely sem bio-nak, sem egészséges táplálkozásnak, sem gasztro-csúcsnak nem nevezhető, sőt a fitnesz-életmód marketing-tervében sincs semmi keresnivalója, mégis mindannyiunk egyik kedvenc vasárnapi ágyba-reggelije...
És mikor csokiöntettel leöntött vaníliás sült banánnal töltött pitét vársz tőlem Kedves Olvasgatóm, akkor csalódást kell okozzak, bár az elébb leírtaknak az is tökéletesen megfelelne, de ma mégis a Bundás Kenyérről lesz szó a nagy Levin sorsüldözött apáknak szánt blogjában.
Mert az már minden háztartásban előfordult, hogy a kétnapos kenyér kicsit megszikkadt, és már pont arra készültél, hogy kiviszed a Tóra, és ünnepélyes keretek között megeteted vele az ideiglenesen hazánkban állomásozó skandináv vadkacsákat. De higgy nekem hétköznapok hőse, mikor azt mondom ennél hasznosabb felhasználási módot ajánlok neked, hiszen ezzel a recepttel több tucat piros pontot is gyűjthetsz a párodnál, méghozzá vasárnap reggel...
És szinte másra nincs is szükséged ezen pirospontok besöpréséhez, mint néhány tojásra (1-3db) a család és az étvágyatok függvényében, egy csurrantásnyi tejre, egy csipet sóra, csipet cukorra, pár csepp olajra, egy serpenyőre (tudod, az a nagyon lapos fazék, aminek idegesítően hosszú kilógó fogantyúja van). Nálunk ez a kaja sós üzemmódban játszik, esetleg egy cseppnyi fokhagyma ízesítéssel, vagy reszelt sajttal, de az elvetemültebbek vékony pirított bacon-szalonna csíkokkal is feldobhatják, de elképzelhető egy édes variáció is, mondjuk felmelegített csokiöntettel, vagy nutellával lecsorgatva! A világ legegyszerűbb és legkönnyebben előállíthatóbb étele, amely nem utolsó sorban az egyik leginkább gyermekkoromra emlékeztetőbb illattal rendelkezik.
A tejet és a tojást keverd össze, mehet bele az ízlés szerinti (lehetőleg nagyon csipetnyi) só, és ízlés szerint cukor. Ezt egy mélyebb tányérban keverd ki, majd áztasd bele a felszeletelt kenyérdarabokat, közepesen forró serpenyőben, kevés olajon süsd meg. A megsütés értelemszerűen a tojásos külső mázra vonatkozik, hiszen a kenyerünket optimális esetben már egyszer pár napja megsütötték... Csinálj egy jó tejeskávét, gyermekednek egy finom kakaót, vagy forró csokit, és már kész is a vasárnapi ágyba-reggeli menü. A piros pontjaid száma függ a bundás kenyérkék mennyiségétől, és minőségétől is, ezért figyelj oda nagyon, mert ez a közös reggeli megalapozhatja a vasárnapotok hangulatát. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy mindezt csak szigorúan 9 óra után tedd, mert valamiért 9 előtt nem jár érte pont!
Kedvenceim az utolsó darabok azon példányai, melyekre a maradék tojást vékonyan ráöntve, megtöbbszörözhetjük az adott szeletke élvezeti értékét egy kicsit vastagabb bundával...
Jó étvágyat Kedves Olvasgatóm...


2011. március 4., péntek

6. A kenyér... pedig még nincs is augusztus 20!

Üdv AnagyLevinnél Kedves Olvasgató!
A mai mese a kenyérről fog szólni. Gyerekek, gyertek ide, üljetek le körém, és hallgassátok... -mondta a híres költőbácsi... Az úgy volt, hogy a párom kapott egy emilt. Nincs is ebben semmi különös, hisz kisbetűs emilek ezrei, százezrei, és milliói repkednek másodpercenként a fejünk felett láthatatlanul és neszmentesen az éterben, valamint préselik át magukat a számítógéped csatlakozó drótjain keresztül, hogy te elolvashassad, mi történt a hétvégén a barátaiddal, és milyen akciót hirdet éppen a "legkisebbisszámít", vagy hogyan találd meg az igazit, de arról is olvashatsz, hogy miként gondolkodik a főnököd a múlt havi teljesítményedről... Vagyis addig nincs nagyobb baj, míg valaki nem egy NAGYBETŰS EMILT próbál meg elküldeni ezen a nyamvadtul vékonyka kis deróton keresztül, hisz akkor szegény Emil már közvetlen a feladása pillanatában megsérülne, méghozzá a közepesnél lényegesen jobban... Most gondolj csak bele, bármennyire kicsi is az a Nagybetűs Emil, mekkorka a drót, ami a számítógépedbe bevezeti az internetet...?
Nos, ezen mélyenszántó és magasröptű, ám ennek ellenére könnyed bevezető után, engedjétek meg, hogy páromnak Ildinek ajánljam eme írásomat, cserébe és hálám jeléül, amiért jócskán több mint húsz éve elviseli minden baromságom, azaz most éppen a blogírást. Tehát ott tartottam, hogy Ildi kapott egy emilt, melyben egy "tökéletes kenyér" receptjére mutató link szerepelt. Szerintem nála ott kezdődött a blogolvasás, és jóval később ebből nőtte ki magát a http://kenyerleso.blogspot.com/ , ami az Ő önmegvalósítása, és ezek az általam a virtuális palatáblára karistolt szösszenetek is.
Ildi imád enni, bár csak 53 kiló, így ez nem látszik rajta, de legszívesebben minden kajámba beleenne, és hogy erről leszoktassam, nem volt elég 20 év sem... Ugyanis én úgy eszek, mint a kutyám TDi, aki gyakorlatilag belélegzi a kaját. Még gyerekkutya, szerintem csak ezért nem morog, de a testbeszéde az már megvan, és mindig úgy fordul a tálja felé, hogy lehetőleg a tál és a látogató között ott legyen ő maga, védelmezendő szegény, ártatlanul meghurcolt kutyatápot. Valahogy én is így vagyok ezzel. Ha például egy étteremben kérek valamit, akkor nem akarom megkóstolni az asztalnál ülő összes ismerősöm kajáját, cserébe nem is adok az enyémből, hiszen azért kértem azt, ami előttem van, mert pont azt akarom megenni. Ez örök vita közöttünk, szerinte ugyanis én ezt nem érthetem, szerintem meg Ő nem ért engem, de ezt már Karinthy is megírta. "A nő és a férfi soha nem érti meg egymást, mindkettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit..."
Egyszóval nem nagyon lehet gerillamódszerekkel sem belepiszkálni a tányéromba, mert nem engedem, sőt én, Td kutyámmal ellentétben morgok is...
De nézzük meg még egyszer azt a bizonyos linket. Kenyérrecept. Hú az anyját, él még olyan öreganyó, aki kenyeret süt? Ebben a felgyorsult világban? Kézzel? És nem is kenyérsütő gépben? Mi? Kézzel dagasztva? Na azt aztán nem... Pedig DE! És a házibulik sztárjává avatott kenyér ezennel, elindult hódító útján. Mikor rájöttünk, hogy mennyire egyszerű, és az elképzeléseinkhez képest milyen minimális időráfordítás kell hozzá, hónapokon keresztül csak ezt sütöttük, mígnem Kisluli leányom el nem kezdett könyörögni, hogy végre vegyünk már "bolti" kenyeret, mert ő konkrétan megunta a házikenyeret. Tehát had osszam meg akkor Veled a Titkot:
Végy egy konyhai mérleget, fél kiló lisztet - lehetőleg BL 80 kenyérlisztet - mérj ki, tégy bele egy teáskanál sót, 1,5-2 gramm élesztőt, ez lehet akár fél zacsi szárított élesztő is, picit kevesebb mint 4 deci vizet, keverd össze... várjál, most jön a neheze, hagyd pihenni legalább 12 órát. Ebben a tizenkét órában elolvashatsz egy jó könyvet, vagy sörözhetsz a barátaiddal, esetleg kétszer is elviheted a kutyádat sétálni, ugyanis a tészta autodidaktív módon teljesen egyedül meg fog kelni. Ha eltelt ez a kellemes 12 óra, fogj egy "jénai" tálat, passzolom, hogy ezt még minek hívhatják, de a mi tájegységünkön így hívják a tűzálló üvegedényeket, és melegítsd fel kb. 15-20 perc alatt légkeveréses sütőben 200- nem légkeverősben 220 fokra, addig míg ez megtörténik, dolgozd át még egyszer a szépen megkelt tésztát egy maréknyi lisztet szórva reá. Picit össze fog esni, de ne ijedj meg, egyrészt a sütő előmelegítése során felszálló hőt, és időt felhasználva, az átkevert tésztád tovább kel majd, ezzel szép buborékos kenyeret eredményezve. A kenyérke, mert azért kenyérnek még nem merném nevezni, a világ legfinomabb kenyere lesz, vastag ropogós héjjal, illatos finom belsővel...
Ha egyszer megsütöd, hidd el legközelebb a barátaid csak azért akarnak majd hozzád vendégségbe jönni, hogy újra ehessenek belőle. Van pár mutáns változata is, amit már én találtam ki, de mivel nem vagyok egy "irigy kutya", megosztom veled. Ha a liszt kimérésekor csak 40-45 dekagramm lisztet mérsz, ellenben kipótolod ezt valami más liszthez hasonlatos anyaggal, és itt jön a csavar, például búzadarával, akkor egy kicsit más jellegű kenyérke fog kikandikálni a fedő alól. Jaj ezt majdnem elfeledtem, ugyanis az első 30 percet fedő alatt süssed, majd vedd vissza picit a hőfokot, és hagyjad még fedő nélküli üzemmódban 10-15 percig a sütőben, hogy a cipó kívülről is jól nézzen ki.
Ez a kiegészítő anyag lehet akár búzatöret, zabpehely, vagy teljes kiőrlésű, általam barnalisztnek titulált por. De remekül alkalmazható korunk új felfedezettje a tönköly búzaliszt is!
Van erről egy fotóm is, mindjárt keresem, addig kérlek nézz körül a kamrában minden hozzávalód rendelkezésre áll-e...
Na, minden megvan? Akkor hajrá! Aztán a hétvégén sütött kacsa zsírját kend reá, pár lilahagyma karikát rá, és kész az uzsi...
Jó étvágyat Kedves olvasgatóm, jó étvágyat...

2011. március 2., szerda

5. Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit...

Üdv az éter kacskaringós és vége- sőt  beláthatatlan hullámain Kedves Olvasgatóm!
A főzés és sütés tudomány, ez tény! Én viszont nem vagyok tudós, csak egy hobbista ezen a területen, ebből adódóan egy csomó fura dolgot olvashatsz majd ezeken az oldalakon. De nem akarom túl bő lére engedni a rizsámat, hogy témánál maradjak, ezért most gyorsan rátérek a lé-nyegre, azaz beszéljünk egy kicsit arról, mi kerül többe, a leves vagy a hús?! Magyarok vagyunk, tehát mindenki tudja mi az a halászlé, de vajon tudjuk-e mi az hogy halleves, azaz hallé? Olyasmi, mint az ollé, csak nem annyira spanyol, inkább olasz, és sokkal finomabb. Na nézzük, mi is kell ehhez a guszta kis lötyekhez? Vöröshagyma, olaj, hal, pici rákocskák, vagy bármilyen tengeri ketyere, krumpli, esetleg paradicsom, kakukkfű, oregáno, só, bors. Ja és ezt mindig elfelejtem, mindenképpen szükség van egy kötényre, mégpedig azért, hogy minden kétkedő lássa a saját szemével, hogy mi magunk főzünk. Na kezdjük! Kötény fel! Hagyma megpucol, felvág, én például nagyon apróra szoktam, a párom azt mondja, gyakorlatilag pépesítem. Aztán jöhet a krumplipucolás, ha sűrűbbre szeretnénk csinálni, főzzük szét kicsit a krumplit. Hagyma kicsi olajon megdinsztel... (Sose tudtam mit jelent ez a dinsztelés dolog, de a rusztikus szó mögött csupán az olajban történő párolást, fonnyasztást értjük) Ha már üvegesen átlátszó a hagyma, akkor jöhet egy-két (három, stb.) csipetnyi piros paprika, és a többi fűszer. Ha már a fűszereknél tartunk, el kell mondjam, teljesen tök mindegy milyen fűszereket használunk, csak az édes, sós, és a savanyú alapízekhez passzoljon. A halacskához a piros paprika, bors, kakukkfű és oregano passzol, de kísérletezz bátran más ízekkel, és írd meg hogy sikerült. "Öreganyó meg olajosbogyó, mi a fene az az olajosbogyó?" kérdezte az öreg gépész az Atlantisz című rajzfilmben. Na olajbigyó, az most pont nem kell nekünk, de az oregano az jöhet. Népi nevén szurokfű, légúti betegségek kezelésére is alkalmazták régen. A Földközi tenger partvidékén, a mediterránumban őshonos fűszernövényként tökéletesen passzol az olaszos hallevünkbe. Viszont a magyaros ízekhez szokott ízlelőbimbóink, és a biztonság kedvéért tegyünk bele kis piros paprikát is. Aztán jöhet a halacska, én filét szoktam ehhez felhasználni, nem túl nagy darabokban, mert utálom a tüskéket... Felöntjük vízzel, mehet bele a kis kockákra vágott krumpli is. Én ilyenkor szoktam a skampit, vagyis a kis rákocskákat beledobni(Kisluli imádja), sőt a paradicsom is mehet bele, lehet ez héj nélküli konzerv paradicsom, de kimagozhatunk és meghámozhatunk frisset is. Én soha nem mértem, meddig főtt, inkább megkóstolom. Na össze is állt a teljes menü, olaszos halleves rákkal, rántott husi spenótos krumplival, és mézes puszi...
Szerintem tökéletes kombináció, ha hozzáveszünk egy palack rosét is...

Yó étvágyat!

2011. február 25., péntek

4. A desszert, azaz édesszájúak előnyben...

Üdv nálunk a gasztronómia zegzugos ösvényein Kedves Olvasgatóm!
Legutóbbi bejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy az első ebédet befejezendő, egy édesség receptjét osztom meg veletek. A gondolataim cikázásának eredményeként először a kockacukor jutott csak eszembe, de úgy döntöttem, ennél egyszerűbb dolognak ugrasztanám neki lelkes olvasótáborom, így maradt a méz. A kockacukor előállításának menete a cukornád-ültetvényeken izzadva gürcölő néger rabszolgák munkadaláig nyúlik vissza, és ezen szövegek pontos idézése meghaladja történelmi felkészültségemet, ezért választottam inkább egy méz alapú desszertet. (méhecske, zümm-zümm alapon) Teháááát jööööjjön aaaaaaaa: Mézes puszedli!
"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban." Rejtő Jenő tollából spriccelt ki ez a kezdőmondat a Három testőr Afrikában című irodalmi remek első oldalára. Így aztán rendesen össze kell szednem magam, hogy a nagy Levin első, és egyetlen közvetlen ismerősének nyomdokaiba léphessek. A lényeg, hogy a rabszolgák munkadala helyett egyszerű méh-zümmögésre alapoznám a mai receptem. Ennek a memóriahiányomon kívül még az a másik oka, hogy ezt a méhecskék által szorgalmasan összegyűjtött sűrű folyású nedűt sokkal de sokkal egészségesebbnek tartom, mint a cukrot. Azonkívül ennél sokkal egyszerűbb és gyorsabb édességgel csak ritkán lehet találkozni, talán a puding és a tejbe gríz kivételével. Kell hozzá 1 egész tojás és 3 másik tojás sárgája, 15 dkg porcukor, 4 evőkanál tejföl, 5 dkg zsiradék, 25 dkg méz, 60 dkg liszt, 2 kávéskanál szódabikarbóna, fűszerek (fahéj, szegfűszeg, mézes sütemény keverék) A tetejére kell még a maradék 3 tojás fehérje, és 25 dkg porcukor.
Na szóval ezeket a dolgokat kellene megfelelő sorrendben összeöntögetni, megkevergetni, és a vége felé megsütögetni, aztán lesz ami lesz...
Kezdjük azzal, hogy a tojásokat a porcukorral habosra kikeverjük. Ezután összeöntögetünk minden maradék cuccot, amit előkészítettünk. Aztán felbontunk egy palack jó magyar bort, és öntünk két pohárkával, magunknak és csodálkozva körülöttünk köröző párunknak.
Azaz pihentetjük az egészet egy laza napig. Ha mi is kipihentük a borocska okozta fáradalmakat, jöhet a munka érdemi része, amibe bátran bele lehet vonni csemetéinket is, hisz számukra a legnagyobb élvezetet jelenti általában ha besegíthetnek egy étek, és főleg egy süti elkészítésében. Csináljunk kis golyócskákat, és helyezzük kivajazott, és liszttel vékonyan meghintett tepsibe, a bátrabbak próbálkozhatnak a vajazás-lisztezés procedúra helyett sütőpapírral is. A golyókat megfelelő távolságra tegyétek a tepsibe, mert rendesen elterülnek, szétfolynak, és ha összeérnek, összesülnek.
A félretett tojásfehérjéket porcukorral kikeverjük, méghozzá úgy hogy egy nagyobb fazékba vizet forralunk, erre helyezünk egy mérettel kisebb fazekat, és a gőz felett fehéres trutyit képezünk. Ez fogja majd a mézes puszedlik külső mázát képezni, ebbe lehet még egyéni kezdeményezőkészségünk arányában különböző ákom-bákom-abraka-dabra dolgokat tenni, amivel kicsit megbolondítható a műremek, például kakaó, fahéj, vanília, vagy akár reszelt narancshéj, lehetőleg csak egyiket VAGY másikat, bár ha az összeset belerakná valaki, akkor javaslom még a kókuszreszeléket is, ám ebben az esetben kérnék egy sürgetős visszajelzést a család reakcióiról. No mindenesetre a sütőből kb. 15 perc után kivett megsült puszikat ebbe a trutymóba forgassuk be, hagyjuk kihűlni, és KÉSZ. Yó étvágyat!!!
 
Búcsúzom is, mert fel kell készülnöm a következő kihívásra, ami remélhetően a fogyasztás jegyében íródik majd, addig is fakanálra fel!!!

2011. február 20., vasárnap

3. Ne beszélj zöldségeket! Vagyis az egészséges köret titka...

Üdv az egészséges életmódú, gyermekei kedvéért főzni tanuló apukák AnagyLevinről elkeresztelt oldalán Kedves Olvasgatóm!
Gondolom könnyesre sírtad a kispárnádat, amiért a napokban nem jelentkeztem megfelelő mennyiségű és minőségű Főzdetanodai ismeretanyaggal. Ám ma van annak a napja, mikor a heti munka fáradalmait letámasztottam a garázs falához, és előkaptam AnagyLevint, hogy segítő kezet nyújthassak a főzés iránt ellenállhatatlan vágyat érző férfitársaimnak, és ígéretemhez híven most a gyermekeink részéről is ehetőnek minősített - de azért kellő mértékben egészséges, és pláne zöld - köretekkel szeretnék foglalkozni. Határozzuk meg először a zöldköret fogalmát. Ugyanis léteznek emberi egyedek, akik - mint például az öcsém - a csirkét is növényként eszik, azaz a vegetarianizmusukat csak 25-30 dkg disznó, és/vagy marhahús fogyasztásával törik meg néhanapján. Így hát jól körbe kell járni ezt a témát is. Kinek mit is jelent a "zöldköret" hangzatos elnevezés?
Én személy szerint annak tekintem a spenótos vagy mangoldos krumplit... Zöld is, köret is! Tehát minden elvárásnak tökéletesen megfelel! És amennyiben ezt még nem kóstoltátok, ám az egészséges táplálkozás oltárán hajlandók vagytok néminemű áldozatot hozni, javaslom főzzetek egy kisebb adagot a famíliának! Csak úgy próbaként dobjátok a rántotthusi mellé, aztán csináljatok egy arcfelismerő-programos közvélemény-kutatást! Megdöbbentő eredményeimet szeretném veletek megosztani. Regényekbe illő "finnyagép" leányunk, kiskorú Sz. Júlia Liza, alias Kisluli, nem mindent eszik meg... és akkor még enyhén fogalmaztam. Ám a rántotthús mellé tálalt spenótos krumpli simán lecsúszott a torkán. Az elkészítése pedig még annál is egyszerűbb, mint gondolnátok. A spenót kapcsán legtöbbünknek Popeye ugrik be, izmos alkarjával, Robin Williams előadásában, vagy rajzfilmfiguraként. És hogy milyen erős lett minden alkalommal, amikor spenótot evett, és mindig kiszabadította Olíviát, a szerelmét a gonosz kalózkapitány karmaiból.
Ja meg még esetleg az, hogy sztereotíp módon az emberek, illetve a gyermekek többsége utálja a belőle képződött tömény zöld főzeléket.
De nézzük meg hogyan lehet ezt a nagy ismertségre szert tett növényt ehető formában a család elé tenni. Horvátországi csavargásaim során találkoztam először a krumpir sa blitvom kifejezéssel, mely a német nyelvterületen mangoldként ismert zöldség és a közönséges, azaz mezei burgonya összekeverve.
Tehát ha nincs mangoldod, végy spenótot, lehetőleg levél formátumban frissen, és krumplit. Ha gyermeked nem szereti a spenótot, mondd bátran, hogy ez mangold. Krumpli meghámoz, félig megfőz, azaz max. 15-18 percig, mellette megpárolhatod a spenótot, kis olajon pici tört fokhagymával, a krumplit kb. tripla-szor-dupla kockacukor méretűre vágd, a spenótot csak úgy tépkedd bele a serpenyőbe, az úgyis össze fog esni-fonnyadni. Aztán a krumplit forgasd össze a másik edény tartalmával, sózd, picit borsozd, és még egy negyedórát melegítsd, főzd, süsd, vagy ki minek nevezi ezt a hőkezelési eljárást, és kész.
Na akkor megvan a rántott husi, hozzá a "zöldköret". Már csak egy finom levest kéne összehoznunk legközelebb, és kész egy komplett "vasárnapi" ebéd.
No ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és magadra hagylak Popeye és a spenót körül cikázó gondolataiddal, és mert lassan ki kell találnom, hogy mi lesz a desszert...

2011. február 16., szerda

2. Mit főzzek? ...mindegy... Ismerős helyzet?

Üdv a Főzdetanideoda legújabb adásában, Kedves Olvasgatóm!
A nagy Levin név történeti áttekintésére gondolom nem sok nyomdafestéket kell feláldoznom, ám a fiatalabb korosztályok tudásspektrumának szélesítésére, és a korban hozzám közelebb állók emlékezetzavarainak kompenzálására, csak annyit jegyeznék meg, hogy Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában.... A századfordulót követő ötödik esztendő szülötte, és az ukrán munkaszolgálat P. Howardjaként elhunyt zsenije volt ő. Karinthy barátja, és a budapesti művészvilág ismert alakja. Tollából freccsent ki több "ponyvaregénynek" tűnő, ám az idők kritikus fogát többszörösen kicsorbító műremek:

Légiós regények (P. Howard álnéven)

  • A pokol zsoldosai (1936)
  • Jó üzlet a halál (1937)
  • Menni vagy meghalni (1937)
  • Csontbrigád (1938)
  • A fehér folt (1938)
  • Bradley Tamás visszaüt
  • A láthatatlan légió (1939)
  • Az elátkozott part (1940)
  • A három testőr Afrikában (1940)
  • A tizennégy karátos autó (1940)
  • Az ellopott század
  • A Sárga Garnizon
  • Az előretolt helyőrség
  • Vanek úr Párizsban
  • Az úr a pokolban is úr

Humoros és/vagy bűnügyi történetek

  • Az elveszett cirkáló (1938)
  • A megkerült cirkáló
  • Vesztegzár a Grand Hotelben (1939)
  • A szőke ciklon (1939)
  • Piszkos Fred, a kapitány (1940)
  • Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)
  • Egy bolond száz bajt csinál
  • Vanek úr Párizsban
  • Ezen egy éjszaka
  • Az ellopott futár
  • A boszorkánymester
  • A drótnélküli gyilkosság
  • Az elsikkasztott pénztáros
  • Pipacs, a fenegyerek
  • Az utolsó szó jogán
  • Akik életet cseréltek
  • Fekete kapitány
  • Legény a talpán
  • Halálsziget
  • Egy görbe éjszaka

Westernregények (G. Lavery álnéven)

  • Nevada szelleme
  • Nincs kegyelem
  • Tigrisvér
  • Texas Bill, a fenegyerek
  • Pokol a hegyek között

Westernregények (P. Howard álnéven)

  • A Néma Revolverek Városa

Útirajz

  • Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam (2003)
  • Bedekker csavargók számára (2003)
  • Az utolsó szó jogán c. válogatás egyes novellái (1967)

Meg nem jelent művek

  • A parancs az parancs (A három testőr Afrikában folytatása lett volna.)
Egyszóval volt bőven előzmény, így vonult be Nagy Levin az irodalomtörténetbe. Ha a kíváncsiság 3,6 milliméternél nagyobb lyukat fúrt az oldaladba, akkor azt javaslom olvasd el a fenti lista némely résztvevőjét. A sorrendet szabadon választhatod...
De e kis kalandozás után térjünk vissza a konyhába kedves Olvasgatóm. És jöhet a sokszor hallott kérdésre a válasz. A kérdés: Mit is főzzek? Addig nincs is túl nagy gond, amíg ezt a kérdést párunk teszi fel aggodalmas arccal a konyhából, hisz több százszor halálmegvető bátorsággal válaszoltunk már rá: -Mindegy szívem, csak finom legyen... A gondok ott kezdődnek, hogy most mi állunk a sötét oldalon, és mi várunk választ életünk értelmétől, vagy értelmeitől. A válasz nem is szokott sokat késlekedni: -Menjünk a m'ekibe! De mint figyelmes Olvasgató, bizonyára emlékszel még a saját feltett kérdésedre, azaz a kérdés úgy hangzott: Mit is főzzek? Itt persze a többség elhullik a véres konyhai csaták során, és megadóan, fegyvereit elhajítva elkullog az érintett gyorsétterem irányába, mint egy vesztes sereg szétvert maradéka, előtte rohannak győzelemittasan a csata győztesei, visongva éljenző gyermekei...
Ám én nem a gyengékhez szólok, hanem azon férfitársaimhoz, akik felveszik a kesztyűt, azaz a kötényt, és azt a konyhaművészet arcába csapják kihívóan, kalandra fel, győzzön a jobb kiáltással. Szóval Ti, hétköznapi hősök, akik még velem maradtatok, meneteljünk tovább, mert a csatát el lehet veszíteni, de ott van még a háború!
Kezdjünk a nagy Levin egyik kedvencével, a rántott hússal. Végy annyi szelet husit, ahányan vagytok, ezt szorozd meg kettővel, adj hozzá négyet, mert alapos apuka gondol a desszertre is. Legyenek kb. 7,6 milliméter vastagok, ha esetleg a szeletelést hozzá nem értő bolti eladókkal végeztetnéd, akkor mondd be ezt a kódszámot. Ha ez a művelet ennél vastagabb szeleteket eredményezne, akkor egy húsklopfoló, vagy egy közönséges, azaz mezei kalapács segítségével trancsírozd, pontosabban klopfold szét a husit. Ha vékonyabbra sikerülne, ööö izé, hát azzal már nem tudunk mit kezdeni, legfeljebb dobj rá egy másik szintén vékonyra püfölt szeletet, és a kettő közé szoríthatsz sonkát, és sajtot is, de ez megint egy másik történet. Ha ezzel megvagy, készíts ki 3 tányért, vagy tálat, ezekbe a következő titkos összetevőket tedd bele: az elsőbe lisztet, a másodikba tojást, a harmadikba pedig egyszerűen zsemlemorzsát. Gondoltad volna hogy az a bonyolultan kinéző rántott hús ennyire egyszerű összetevőkből áll. Mondjuk a sorrend nagyon nem mindegy...tehát hús, megsóz, lisztez, tojásba forgat, zsemlemorzsáz. Ha szereti gyermeked (vagy Te) a vastag panírt, akkor ezt a műveletet - da capo al fine - ismételd meg a tojástól kezdve, azaz sóz, lisztez, tojásoz, morzsáz, tojásoz, morzsáz! Egy serpenyőbe önts 1 cm étolajat, ne olivát, legfeljebb félbe keverve, melegítsd fel körülbelül 10-es skálán 6-osra, óvatosan engedd bele a husikat, és addig süssed, amíg mindkét oldala aranybarna nem lesz. Paff, ennyi, és ezt csodáltuk éveken át. És a trükk annyi, hogy ezzel a metódussal 100 féle ételt tudsz készíteni, azaz rántott BÁRMIT, kivéve rántott ÁT, mert az egy következő foglalkozásunk tárgya lesz.

 Szóval ennyire egyszerű a magyar rántotthús-készítés mestersége, szemben a "víner sniccellel", amely köztudottan egy sokkal bonyolultabb eljárás eredménye. Ha és amennyiben  előbbre vittem csak egy milliméterrel is a "kislányommaapafőz" című vasárnapi ebéd projektet, akkor nyugodtabban fogok aludni, és kettő ránc is ki fog simulni a homlokomon. Legközelebb a husihoz tálalható, és gyermekeink által is fogyaszthatónak minősített "zöld"köretről fogunk beszélgetni.
Ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, várlak vissza, és mindenki aki visszajön, hozzon magával még egy embert... :-)