A nagy Levin név történeti áttekintésére gondolom nem sok nyomdafestéket kell feláldoznom, ám a fiatalabb korosztályok tudásspektrumának szélesítésére, és a korban hozzám közelebb állók emlékezetzavarainak kompenzálására, csak annyit jegyeznék meg, hogy Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában.... A századfordulót követő ötödik esztendő szülötte, és az ukrán munkaszolgálat P. Howardjaként elhunyt zsenije volt ő. Karinthy barátja, és a budapesti művészvilág ismert alakja. Tollából freccsent ki több "ponyvaregénynek" tűnő, ám az idők kritikus fogát többszörösen kicsorbító műremek:
Légiós regények (P. Howard álnéven)
- A pokol zsoldosai (1936)
- Jó üzlet a halál (1937)
- Menni vagy meghalni (1937)
- Csontbrigád (1938)
- A fehér folt (1938)
- Bradley Tamás visszaüt
- A láthatatlan légió (1939)
- Az elátkozott part (1940)
- A három testőr Afrikában (1940)
- A tizennégy karátos autó (1940)
- Az ellopott század
- A Sárga Garnizon
- Az előretolt helyőrség
- Vanek úr Párizsban
- Az úr a pokolban is úr
Humoros és/vagy bűnügyi történetek
- Az elveszett cirkáló (1938)
- A megkerült cirkáló
- Vesztegzár a Grand Hotelben (1939)
- A szőke ciklon (1939)
- Piszkos Fred, a kapitány (1940)
- Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)
- Egy bolond száz bajt csinál
- Vanek úr Párizsban
- Ezen egy éjszaka
- Az ellopott futár
- A boszorkánymester
- A drótnélküli gyilkosság
- Az elsikkasztott pénztáros
- Pipacs, a fenegyerek
- Az utolsó szó jogán
- Akik életet cseréltek
- Fekete kapitány
- Legény a talpán
- Halálsziget
- Egy görbe éjszaka
Westernregények (G. Lavery álnéven)
- Nevada szelleme
- Nincs kegyelem
- Tigrisvér
- Texas Bill, a fenegyerek
- Pokol a hegyek között
Westernregények (P. Howard álnéven)
- A Néma Revolverek Városa
Útirajz
- Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam (2003)
- Bedekker csavargók számára (2003)
- Az utolsó szó jogán c. válogatás egyes novellái (1967)
Meg nem jelent művek
- A parancs az parancs (A három testőr Afrikában folytatása lett volna.)
De e kis kalandozás után térjünk vissza a konyhába kedves Olvasgatóm. És jöhet a sokszor hallott kérdésre a válasz. A kérdés: Mit is főzzek? Addig nincs is túl nagy gond, amíg ezt a kérdést párunk teszi fel aggodalmas arccal a konyhából, hisz több százszor halálmegvető bátorsággal válaszoltunk már rá: -Mindegy szívem, csak finom legyen... A gondok ott kezdődnek, hogy most mi állunk a sötét oldalon, és mi várunk választ életünk értelmétől, vagy értelmeitől. A válasz nem is szokott sokat késlekedni: -Menjünk a m'ekibe! De mint figyelmes Olvasgató, bizonyára emlékszel még a saját feltett kérdésedre, azaz a kérdés úgy hangzott: Mit is főzzek? Itt persze a többség elhullik a véres konyhai csaták során, és megadóan, fegyvereit elhajítva elkullog az érintett gyorsétterem irányába, mint egy vesztes sereg szétvert maradéka, előtte rohannak győzelemittasan a csata győztesei, visongva éljenző gyermekei...
Ám én nem a gyengékhez szólok, hanem azon férfitársaimhoz, akik felveszik a kesztyűt, azaz a kötényt, és azt a konyhaművészet arcába csapják kihívóan, kalandra fel, győzzön a jobb kiáltással. Szóval Ti, hétköznapi hősök, akik még velem maradtatok, meneteljünk tovább, mert a csatát el lehet veszíteni, de ott van még a háború!
Kezdjünk a nagy Levin egyik kedvencével, a rántott hússal. Végy annyi szelet husit, ahányan vagytok, ezt szorozd meg kettővel, adj hozzá négyet, mert alapos apuka gondol a desszertre is. Legyenek kb. 7,6 milliméter vastagok, ha esetleg a szeletelést hozzá nem értő bolti eladókkal végeztetnéd, akkor mondd be ezt a kódszámot. Ha ez a művelet ennél vastagabb szeleteket eredményezne, akkor egy húsklopfoló, vagy egy közönséges, azaz mezei kalapács segítségével trancsírozd, pontosabban klopfold szét a husit. Ha vékonyabbra sikerülne, ööö izé, hát azzal már nem tudunk mit kezdeni, legfeljebb dobj rá egy másik szintén vékonyra püfölt szeletet, és a kettő közé szoríthatsz sonkát, és sajtot is, de ez megint egy másik történet. Ha ezzel megvagy, készíts ki 3 tányért, vagy tálat, ezekbe a következő titkos összetevőket tedd bele: az elsőbe lisztet, a másodikba tojást, a harmadikba pedig egyszerűen zsemlemorzsát. Gondoltad volna hogy az a bonyolultan kinéző rántott hús ennyire egyszerű összetevőkből áll. Mondjuk a sorrend nagyon nem mindegy...tehát hús, megsóz, lisztez, tojásba forgat, zsemlemorzsáz. Ha szereti gyermeked (vagy Te) a vastag panírt, akkor ezt a műveletet - da capo al fine - ismételd meg a tojástól kezdve, azaz sóz, lisztez, tojásoz, morzsáz, tojásoz, morzsáz! Egy serpenyőbe önts 1 cm étolajat, ne olivát, legfeljebb félbe keverve, melegítsd fel körülbelül 10-es skálán 6-osra, óvatosan engedd bele a husikat, és addig süssed, amíg mindkét oldala aranybarna nem lesz. Paff, ennyi, és ezt csodáltuk éveken át. És a trükk annyi, hogy ezzel a metódussal 100 féle ételt tudsz készíteni, azaz rántott BÁRMIT, kivéve rántott ÁT, mert az egy következő foglalkozásunk tárgya lesz.
Szóval ennyire egyszerű a magyar rántotthús-készítés mestersége, szemben a "víner sniccellel", amely köztudottan egy sokkal bonyolultabb eljárás eredménye. Ha és amennyiben előbbre vittem csak egy milliméterrel is a "kislányommaapafőz" című vasárnapi ebéd projektet, akkor nyugodtabban fogok aludni, és kettő ránc is ki fog simulni a homlokomon. Legközelebb a husihoz tálalható, és gyermekeink által is fogyaszthatónak minősített "zöld"köretről fogunk beszélgetni.
Ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, várlak vissza, és mindenki aki visszajön, hozzon magával még egy embert... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése