Legutóbbi bejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy az első ebédet befejezendő, egy édesség receptjét osztom meg veletek. A gondolataim cikázásának eredményeként először a kockacukor jutott csak eszembe, de úgy döntöttem, ennél egyszerűbb dolognak ugrasztanám neki lelkes olvasótáborom, így maradt a méz. A kockacukor előállításának menete a cukornád-ültetvényeken izzadva gürcölő néger rabszolgák munkadaláig nyúlik vissza, és ezen szövegek pontos idézése meghaladja történelmi felkészültségemet, ezért választottam inkább egy méz alapú desszertet. (méhecske, zümm-zümm alapon) Teháááát jööööjjön aaaaaaaa: Mézes puszedli!
"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban." Rejtő Jenő tollából spriccelt ki ez a kezdőmondat a Három testőr Afrikában című irodalmi remek első oldalára. Így aztán rendesen össze kell szednem magam, hogy a nagy Levin első, és egyetlen közvetlen ismerősének nyomdokaiba léphessek. A lényeg, hogy a rabszolgák munkadala helyett egyszerű méh-zümmögésre alapoznám a mai receptem. Ennek a memóriahiányomon kívül még az a másik oka, hogy ezt a méhecskék által szorgalmasan összegyűjtött sűrű folyású nedűt sokkal de sokkal egészségesebbnek tartom, mint a cukrot. Azonkívül ennél sokkal egyszerűbb és gyorsabb édességgel csak ritkán lehet találkozni, talán a puding és a tejbe gríz kivételével. Kell hozzá 1 egész tojás és 3 másik tojás sárgája, 15 dkg porcukor, 4 evőkanál tejföl, 5 dkg zsiradék, 25 dkg méz, 60 dkg liszt, 2 kávéskanál szódabikarbóna, fűszerek (fahéj, szegfűszeg, mézes sütemény keverék) A tetejére kell még a maradék 3 tojás fehérje, és 25 dkg porcukor.
Na szóval ezeket a dolgokat kellene megfelelő sorrendben összeöntögetni, megkevergetni, és a vége felé megsütögetni, aztán lesz ami lesz...
Kezdjük azzal, hogy a tojásokat a porcukorral habosra kikeverjük. Ezután összeöntögetünk minden maradék cuccot, amit előkészítettünk. Aztán felbontunk egy palack jó magyar bort, és öntünk két pohárkával, magunknak és csodálkozva körülöttünk köröző párunknak.
Azaz pihentetjük az egészet egy laza napig. Ha mi is kipihentük a borocska okozta fáradalmakat, jöhet a munka érdemi része, amibe bátran bele lehet vonni csemetéinket is, hisz számukra a legnagyobb élvezetet jelenti általában ha besegíthetnek egy étek, és főleg egy süti elkészítésében. Csináljunk kis golyócskákat, és helyezzük kivajazott, és liszttel vékonyan meghintett tepsibe, a bátrabbak próbálkozhatnak a vajazás-lisztezés procedúra helyett sütőpapírral is. A golyókat megfelelő távolságra tegyétek a tepsibe, mert rendesen elterülnek, szétfolynak, és ha összeérnek, összesülnek.
A félretett tojásfehérjéket porcukorral kikeverjük, méghozzá úgy hogy egy nagyobb fazékba vizet forralunk, erre helyezünk egy mérettel kisebb fazekat, és a gőz felett fehéres trutyit képezünk. Ez fogja majd a mézes puszedlik külső mázát képezni, ebbe lehet még egyéni kezdeményezőkészségünk arányában különböző ákom-bákom-abraka-dabra dolgokat tenni, amivel kicsit megbolondítható a műremek, például kakaó, fahéj, vanília, vagy akár reszelt narancshéj, lehetőleg csak egyiket VAGY másikat, bár ha az összeset belerakná valaki, akkor javaslom még a kókuszreszeléket is, ám ebben az esetben kérnék egy sürgetős visszajelzést a család reakcióiról. No mindenesetre a sütőből kb. 15 perc után kivett megsült puszikat ebbe a trutymóba forgassuk be, hagyjuk kihűlni, és KÉSZ. Yó étvágyat!!!
