7. Á fránsziá konhá réméké, a'lá nagyLevin...

Üdvözöllek újra a gaszromágia kétes magasságú csúcsain Kedves Olvasgatóm!
Mai különlegességünk, egy olyan ritkaság, amely sem bio-nak, sem egészséges táplálkozásnak, sem gasztro-csúcsnak nem nevezhető, sőt a fitnesz-életmód marketing-tervében sincs semmi keresnivalója, mégis mindannyiunk egyik kedvenc vasárnapi ágyba-reggelije...
És mikor csokiöntettel leöntött vaníliás sült banánnal töltött pitét vársz tőlem Kedves Olvasgatóm, akkor csalódást kell okozzak, bár az elébb leírtaknak az is tökéletesen megfelelne, de ma mégis a Bundás Kenyérről lesz szó a nagy Levin sorsüldözött apáknak szánt blogjában.
Mert az már minden háztartásban előfordult, hogy a kétnapos kenyér kicsit megszikkadt, és már pont arra készültél, hogy kiviszed a Tóra, és ünnepélyes keretek között megeteted vele az ideiglenesen hazánkban állomásozó skandináv vadkacsákat. De higgy nekem hétköznapok hőse, mikor azt mondom ennél hasznosabb felhasználási módot ajánlok neked, hiszen ezzel a recepttel több tucat piros pontot is gyűjthetsz a párodnál, méghozzá vasárnap reggel...
És szinte másra nincs is szükséged ezen pirospontok besöpréséhez, mint néhány tojásra (1-3db) a család és az étvágyatok függvényében, egy csurrantásnyi tejre, egy csipet sóra, csipet cukorra, pár csepp olajra, egy serpenyőre (tudod, az a nagyon lapos fazék, aminek idegesítően hosszú kilógó fogantyúja van). Nálunk ez a kaja sós üzemmódban játszik, esetleg egy cseppnyi fokhagyma ízesítéssel, vagy reszelt sajttal, de az elvetemültebbek vékony pirított bacon-szalonna csíkokkal is feldobhatják, de elképzelhető egy édes variáció is, mondjuk felmelegített csokiöntettel, vagy nutellával lecsorgatva! A világ legegyszerűbb és legkönnyebben előállíthatóbb étele, amely nem utolsó sorban az egyik leginkább gyermekkoromra emlékeztetőbb illattal rendelkezik.
A tejet és a tojást keverd össze, mehet bele az ízlés szerinti (lehetőleg nagyon csipetnyi) só, és ízlés szerint cukor. Ezt egy mélyebb tányérban keverd ki, majd áztasd bele a felszeletelt kenyérdarabokat, közepesen forró serpenyőben, kevés olajon süsd meg. A megsütés értelemszerűen a tojásos külső mázra vonatkozik, hiszen a kenyerünket optimális esetben már egyszer pár napja megsütötték... Csinálj egy jó tejeskávét, gyermekednek egy finom kakaót, vagy forró csokit, és már kész is a vasárnapi ágyba-reggeli menü. A piros pontjaid száma függ a bundás kenyérkék mennyiségétől, és minőségétől is, ezért figyelj oda nagyon, mert ez a közös reggeli megalapozhatja a vasárnapotok hangulatát. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy mindezt csak szigorúan 9 óra után tedd, mert valamiért 9 előtt nem jár érte pont!
Kedvenceim az utolsó darabok azon példányai, melyekre a maradék tojást vékonyan ráöntve, megtöbbszörözhetjük az adott szeletke élvezeti értékét egy kicsit vastagabb bundával...
Jó étvágyat Kedves Olvasgatóm...

 

6. A kenyér... pedig még nincs is augusztus 20!

Üdv AnagyLevinnél Kedves Olvasgató!
A mai mese a kenyérről fog szólni. Gyerekek, gyertek ide, üljetek le körém, és hallgassátok... -mondta a híres költőbácsi... Az úgy volt, hogy a párom kapott egy emilt. Nincs is ebben semmi különös, hisz kisbetűs emilek ezrei, százezrei, és milliói repkednek másodpercenként a fejünk felett láthatatlanul és neszmentesen az éterben, valamint préselik át magukat a számítógéped csatlakozó drótjain keresztül, hogy te elolvashassad, mi történt a hétvégén a barátaiddal, és milyen akciót hirdet éppen a "legkisebbisszámít", vagy hogyan találd meg az igazit, de arról is olvashatsz, hogy miként gondolkodik a főnököd a múlt havi teljesítményedről... Vagyis addig nincs nagyobb baj, míg valaki nem egy NAGYBETŰS EMILT próbál meg elküldeni ezen a nyamvadtul vékonyka kis deróton keresztül, hisz akkor szegény Emil már közvetlen a feladása pillanatában megsérülne, méghozzá a közepesnél lényegesen jobban... Most gondolj csak bele, bármennyire kicsi is az a Nagybetűs Emil, mekkorka a drót, ami a számítógépedbe bevezeti az internetet...?
Nos, ezen mélyenszántó és magasröptű, ám ennek ellenére könnyed bevezető után, engedjétek meg, hogy páromnak Ildinek ajánljam eme írásomat, cserébe és hálám jeléül, amiért jócskán több mint húsz éve elviseli minden baromságom, azaz most éppen a blogírást. Tehát ott tartottam, hogy Ildi kapott egy emilt, melyben egy "tökéletes kenyér" receptjére mutató link szerepelt. Szerintem nála ott kezdődött a blogolvasás, és jóval később ebből nőtte ki magát a http://kenyerleso.blogspot.com/ , ami az Ő önmegvalósítása, és ezek az általam a virtuális palatáblára karistolt szösszenetek is.
Ildi imád enni, bár csak 53 kiló, így ez nem látszik rajta, de legszívesebben minden kajámba beleenne, és hogy erről leszoktassam, nem volt elég 20 év sem... Ugyanis én úgy eszek, mint a kutyám TDi, aki gyakorlatilag belélegzi a kaját. Még gyerekkutya, szerintem csak ezért nem morog, de a testbeszéde az már megvan, és mindig úgy fordul a tálja felé, hogy lehetőleg a tál és a látogató között ott legyen ő maga, védelmezendő szegény, ártatlanul meghurcolt kutyatápot. Valahogy én is így vagyok ezzel. Ha például egy étteremben kérek valamit, akkor nem akarom megkóstolni az asztalnál ülő összes ismerősöm kajáját, cserébe nem is adok az enyémből, hiszen azért kértem azt, ami előttem van, mert pont azt akarom megenni. Ez örök vita közöttünk, szerinte ugyanis én ezt nem érthetem, szerintem meg Ő nem ért engem, de ezt már Karinthy is megírta. "A nő és a férfi soha nem érti meg egymást, mindkettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit..."
Egyszóval nem nagyon lehet gerillamódszerekkel sem belepiszkálni a tányéromba, mert nem engedem, sőt én, Td kutyámmal ellentétben morgok is...
De nézzük meg még egyszer azt a bizonyos linket. Kenyérrecept. Hú az anyját, él még olyan öreganyó, aki kenyeret süt? Ebben a felgyorsult világban? Kézzel? És nem is kenyérsütő gépben? Mi? Kézzel dagasztva? Na azt aztán nem... Pedig DE! És a házibulik sztárjává avatott kenyér ezennel, elindult hódító útján. Mikor rájöttünk, hogy mennyire egyszerű, és az elképzeléseinkhez képest milyen minimális időráfordítás kell hozzá, hónapokon keresztül csak ezt sütöttük, mígnem Kisluli leányom el nem kezdett könyörögni, hogy végre vegyünk már "bolti" kenyeret, mert ő konkrétan megunta a házikenyeret. Tehát had osszam meg akkor Veled a Titkot:
Végy egy konyhai mérleget, fél kiló lisztet - lehetőleg BL 80 kenyérlisztet - mérj ki, tégy bele egy teáskanál sót, 1,5-2 gramm élesztőt, ez lehet akár fél zacsi szárított élesztő is, picit kevesebb mint 4 deci vizet, keverd össze... várjál, most jön a neheze, hagyd pihenni legalább 12 órát. Ebben a tizenkét órában elolvashatsz egy jó könyvet, vagy sörözhetsz a barátaiddal, esetleg kétszer is elviheted a kutyádat sétálni, ugyanis a tészta autodidaktív módon teljesen egyedül meg fog kelni. Ha eltelt ez a kellemes 12 óra, fogj egy "jénai" tálat, passzolom, hogy ezt még minek hívhatják, de a mi tájegységünkön így hívják a tűzálló üvegedényeket, és melegítsd fel kb. 15-20 perc alatt légkeveréses sütőben 200- nem légkeverősben 220 fokra, addig míg ez megtörténik, dolgozd át még egyszer a szépen megkelt tésztát egy maréknyi lisztet szórva reá. Picit össze fog esni, de ne ijedj meg, egyrészt a sütő előmelegítése során felszálló hőt, és időt felhasználva, az átkevert tésztád tovább kel majd, ezzel szép buborékos kenyeret eredményezve. A kenyérke, mert azért kenyérnek még nem merném nevezni, a világ legfinomabb kenyere lesz, vastag ropogós héjjal, illatos finom belsővel...
Ha egyszer megsütöd, hidd el legközelebb a barátaid csak azért akarnak majd hozzád vendégségbe jönni, hogy újra ehessenek belőle. Van pár mutáns változata is, amit már én találtam ki, de mivel nem vagyok egy "irigy kutya", megosztom veled. Ha a liszt kimérésekor csak 40-45 dekagramm lisztet mérsz, ellenben kipótolod ezt valami más liszthez hasonlatos anyaggal, és itt jön a csavar, például búzadarával, akkor egy kicsit más jellegű kenyérke fog kikandikálni a fedő alól. Jaj ezt majdnem elfeledtem, ugyanis az első 30 percet fedő alatt süssed, majd vedd vissza picit a hőfokot, és hagyjad még fedő nélküli üzemmódban 10-15 percig a sütőben, hogy a cipó kívülről is jól nézzen ki.
Ez a kiegészítő anyag lehet akár búzatöret, zabpehely, vagy teljes kiőrlésű, általam barnalisztnek titulált por. De remekül alkalmazható korunk új felfedezettje a tönköly búzaliszt is!
Van erről egy fotóm is, mindjárt keresem, addig kérlek nézz körül a kamrában minden hozzávalód rendelkezésre áll-e...

Na, minden megvan? Akkor hajrá! Aztán a hétvégén sütött kacsa zsírját kend reá, pár lilahagyma karikát rá, és kész az uzsi...
Jó étvágyat Kedves olvasgatóm, jó étvágyat...

5. Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit...

Üdv az éter kacskaringós és vége- sőt  beláthatatlan hullámain Kedves Olvasgatóm!
A főzés és sütés tudomány, ez tény! Én viszont nem vagyok tudós, csak egy hobbista ezen a területen, ebből adódóan egy csomó fura dolgot olvashatsz majd ezeken az oldalakon. De nem akarom túl bő lére engedni a rizsámat, hogy témánál maradjak, ezért most gyorsan rátérek a lé-nyegre, azaz beszéljünk egy kicsit arról, mi kerül többe, a leves vagy a hús?! Magyarok vagyunk, tehát mindenki tudja mi az a halászlé, de vajon tudjuk-e mi az hogy halleves, azaz hallé? Olyasmi, mint az ollé, csak nem annyira spanyol, inkább olasz, és sokkal finomabb. Na nézzük, mi is kell ehhez a guszta kis lötyekhez? Vöröshagyma, olaj, hal, pici rákocskák, vagy bármilyen tengeri ketyere, krumpli, esetleg paradicsom, kakukkfű, oregáno, só, bors. Ja és ezt mindig elfelejtem, mindenképpen szükség van egy kötényre, mégpedig azért, hogy minden kétkedő lássa a saját szemével, hogy mi magunk főzünk. Na kezdjük! Kötény fel! Hagyma megpucol, felvág, én például nagyon apróra szoktam, a párom azt mondja, gyakorlatilag pépesítem. Aztán jöhet a krumplipucolás, ha sűrűbbre szeretnénk csinálni, főzzük szét kicsit a krumplit. Hagyma kicsi olajon megdinsztel... (Sose tudtam mit jelent ez a dinsztelés dolog, de a rusztikus szó mögött csupán az olajban történő párolást, fonnyasztást értjük) Ha már üvegesen átlátszó a hagyma, akkor jöhet egy-két (három, stb.) csipetnyi piros paprika, és a többi fűszer. Ha már a fűszereknél tartunk, el kell mondjam, teljesen tök mindegy milyen fűszereket használunk, csak az édes, sós, és a savanyú alapízekhez passzoljon. A halacskához a piros paprika, bors, kakukkfű és oregano passzol, de kísérletezz bátran más ízekkel, és írd meg hogy sikerült. "Öreganyó meg olajosbogyó, mi a fene az az olajosbogyó?" kérdezte az öreg gépész az Atlantisz című rajzfilmben. Na olajbigyó, az most pont nem kell nekünk, de az oregano az jöhet. Népi nevén szurokfű, légúti betegségek kezelésére is alkalmazták régen. A Földközi tenger partvidékén, a mediterránumban őshonos fűszernövényként tökéletesen passzol az olaszos hallevünkbe. Viszont a magyaros ízekhez szokott ízlelőbimbóink, és a biztonság kedvéért tegyünk bele kis piros paprikát is. Aztán jöhet a halacska, én filét szoktam ehhez felhasználni, nem túl nagy darabokban, mert utálom a tüskéket... Felöntjük vízzel, mehet bele a kis kockákra vágott krumpli is. Én ilyenkor szoktam a skampit, vagyis a kis rákocskákat beledobni(Kisluli imádja), sőt a paradicsom is mehet bele, lehet ez héj nélküli konzerv paradicsom, de kimagozhatunk és meghámozhatunk frisset is. Én soha nem mértem, meddig főtt, inkább megkóstolom. Na össze is állt a teljes menü, olaszos halleves rákkal, rántott husi spenótos krumplival, és mézes puszi...
Szerintem tökéletes kombináció, ha hozzáveszünk egy palack rosét is...

Yó étvágyat!